Hisztis vagy, édesem?” – Lelki sütemény recept nagymamától, ha gyerekként túl sokat mondtak rád
Te is voltál hisztisnek bélyegezve? Akkor ez a recept neked szól.
Lelki sütemény recept nagymamától: így oldhatod fel a gyerekkori címkéket felnőttként – Gödön is segítek, vagy online, vagy futva. Hogy csináljuk?
Nagymama mesél (mediátor POV)
Gyere csak, kicsikém. Ülj ide mellém a konyhaasztalhoz.
Tudod, sokan kérnek tőlem recepteket. Süteményeket. De ma másféle receptet adok.
Egy olyat, amit nem a liszt és a cukor tart össze, hanem… hát, inkább a megértés meg a szeretet.
Ezt a receptet akkor sütöd ki, ha felnőttként valami furcsa szorítás van a mellkasodban.
Amikor nem érted, miért zavar annyira egy ártatlannak tűnő mondat.
Vagy amikor már sokadszor hiszed el: „tényleg túlérzékeny vagyok”.
Készen állsz, kisunokám? Akkor jöjjön a nagymama receptje:
🍰 „Lelki sütemény” recept gyerekkori címkék feloldására:
Hozzávalók:
1 bögre gyerekkorodból hozott címke (pl. „lusta”, „hisztis”, „akaratos”)
2 evőkanál emlék, amit mindig újra és újra lejátszol
1 marék érzelem, amit nem mertél akkor kimutatni
1 csipet önazonosság, amit rég elnyomtál
1 evőkanál bátorság, hogy ma máshogy nézz rá
1 csésze mediáció – de ez opcionális, csak ha megosztanád valakivel
Elkészítés:
Először is: ne szégyelld a címkéd. Tedd ki az asztalra. Nézd meg alaposan. Ki adta? Miért? Hány éves voltál akkor?
Aztán adj hozzá egy csipet emléket – figyeld meg, mit vált ki benned most.
Keverd bele az érzést. Nem baj, ha csomós. A legtöbb gyerek nem tudta pontosan, mit érez.
Most jön a lényeg: hagyd abba mások szava szerinti értelmezést.
Képzeld el, milyen lenne, ha nem hisztis lettél volna, hanem egyszerűen: fáradt. Elkeseredett. Kimerült.Ekkor add hozzá a bátorságot – felnőttként már új recept szerint süthetsz.
Végül, ha úgy érzed, oszd meg valakivel. A mediáció egy sütőforma: biztonságos tér, ahol nem ragad le a tészta a falán.
Tudod, kisunokám…
A gyerekkorban kapott szavak néha olyanok, mint a sütőpapír nélküli tepsi.
Rátapad a tészta.
De te már tudod, hogyan kell szépen kiszedni, és újra sütni – már nem a múlt receptje szerint.
Ha úgy érzed, túl sokáig sütöttél mások elvárásai szerint, és már nem vagy biztos benne, ki is vagy valójában –
akkor gyere el egy beszélgetésre. Gödön, vagy online.
A recept nálad van. Én csak segítek elővenni.
👉 Cím: Göd, Pesti út 131. – Éden találkozóhely
Lehet saját utad. Csak keresni kell.
Merj keresni és 📩 Kérj konzultációt most, (Budapest/Göd)
Ha szeretnél megosztani velem bármit, csak ✏️ írj!
gyerekkori-cimkek-recept-felnottkor-mediacio-godonA jó kérdés ajtót nyit – de hova visz?
„Miért nem unod, hogy mindig otthon vagy?” – kérdezte nemrég valaki.
Őszintén? Nem.
Mert én szeretek otthon lenni.
Nem azért, mert nem vágyom világra, emberekre vagy élményekre. Hanem mert a legmélyebb utazásokat nem földrajzi helyek, hanem a belívek adják.
Azok a könyvek, amik úgy bontanak ki, hogy közben nem kérnek semmit cserébe.
Azok a délutánok, ahol a csend nem magány, hanem tér – és ahol minden mondat, amit önmagamhoz intézek, egy lépéssel közelebb visz ahhoz, akivé válni szeretnék.
Luxus?
Nekem igen.
De nem aranyozott autók és egzotikus nyaralások formájában.
Hanem a béke és harmónia, amit a családom nevetése, a barátaim jelenléte, vagy a kutyám jutifaliért könyörgő tekintete ad.
Nem kell visszacsatolás, like vagy megerősítés.
Nem kell külső zaj ahhoz, hogy jól kapcsolódjak magamhoz.
És ha már kérdezted, pontosan ez az, amit most neked is szeretnék megmutatni.
🎯 Mert lehet, hogy a legnagyobb fordulat nem egy másik városban, hanem benned történik.
Mert lehet, hogy a legnagyobb válasz nem egy szakértőtől, hanem egy jó kérdésből érkezik.
És mert lehet, hogy most vagy először készen arra, hogy meghallgasd:
Te mit mondanál magadnak, ha végre figyelnél?
💡 Te hogy képzeled el a saját belső békédet?
💬 Szereted magad?
Lehet saját utad. Csak keresni kell.
Merj keresni és 📩 Kérj konzultációt most, (Budapest/Göd)
Ha szeretnél megosztani velem bármit, csak ✏️ írj!
belső béke, önismeret, önszeretet, slow életmód, mentális jólét, kapcsolódás önmagunkkal, otthon lenni jó, önismereti kérdések, Merj Connect, személyes fejlődés, mindful életmód🧠🤖 „Anya, ne gyere már megint ezzel a témával!” – avagy hogyan lett az AI a kamaszok új bizalmasa
🔥 egy mondat, amit ma sok szülő hall – és nem tudja jól kezelni
„Ne kezdjük már megint ugyanazt a beszélgetést…” – mondja a 13 éves Zsombor a konyhaasztalnál. A telefonján csendben pötyög valamit, miközben az anyja újra és újra megpróbálja megtudni, hogy mi nyomja a lelkét.
Az anyja nem tudja, de Zsombor már beszélget valakivel. Valakivel, aki nem szól vissza ingerülten, nem csalódik benne, és nem kérdezi meg harmadszor is ugyanazt a dolgot.
Zsombor az AI-jával beszélget.
🧩 Egy új jelenség – amikor az önismeret digitális csatornán kezdődik
A generatív mesterséges intelligencia – vagyis a ChatGPT-hez hasonló rendszerek – újfajta önismereti eszközzé váltak a Z generáció (és az utána következők) számára. Egyre több kamasz próbálja ki:
Leírni, mit érez, és választ kérni tőle.
Tanácsot kérni: hogyan reagáljon egy baráti konfliktusra.
Képzeletbeli szerepjátékokat játszani – kipróbálni más nézőpontokat.
Naplószerűen beszélni, anélkül, hogy valaki közbeszólna.
Ez egy titkos kommunikációs csatorna – és szülőként gyakran nem tudunk róla.
🧪 Esettanulmány: Zsombor és az AI
Zsombor 7.-es. Egyre kevesebbet beszél otthon, különösen mióta két közeli barátja eltávolodott tőle. Az anyukája megérzi, hogy valami nincs rendben, de minden próbálkozása falakba ütközik.
A fiú közben minden nap leül a ChatGPT-vel. Elmondja, mi történt, visszakérdez, megfogalmazza az érzéseit. Az AI segít neki leírni:
„Olyan érzésem van, mintha mindenki más jobban haladna az életben, mint én.”
A válasz, amit kap, nem csodaszer – de indítópont:
„Ez az érzés teljesen természetes ebben az életkorban. Sokan küzdenek vele. Mi lenne, ha megnéznénk, milyen helyzetekben érzed így, és melyikben nem?”
💔 A szülő dilemmája – mikor záródik ki a saját gyerekéből?
🛠️ Az AI nem helyettesít – de utat nyithat.
Sokan félnek, hogy a mesterséges intelligencia elveszi a munkánkat – legyen szó pszichológusról, coachról vagy mediátorról, tanárról.
Éppen ezért a jó mediátor szerepe ma még fontosabb:
Nem az AI helyett dolgozik.
Hanem irányt mutat, keretet ad, és tanítja a kapcsolódást – akár AI-n keresztül is.
💬 Szülői félelmek, amikkel nap mint nap találkozom
„Mi van, ha valami rosszra tanítja?”
„Mi van, ha nem tudom, mit kérdez tőle?”
„Mi van, ha ez lesz a gyerek új 'barátja' helyettem?”
🎁 Ingyenes szülői segédanyag: Kérdezz okosan, kapcsolódj mélyebben
Mit tartalmaz?
Bevezető szülőknek: hogyan használható az AI jól?
5 beszélgetésindító prompt AI-jal:
„Írd le 3 szóval a napod, és kérd meg az AI-t, hogy írjon erről egy rövid verset!”
„Mi lenne, ha holnap egy másik városban élnél? Beszélj erről az AI-nak, és kérd meg, hogy rajzolja le szavakkal.”
„Kérd meg az AI-t, hogy játsszon el egy iskolai vitát veled – te vagy a tanár, ő a diák. Mit mondanál?”
3 egyszerű önismereti gyakorlat szülő–gyerek közösen
Biztonsági és etikai szempontok röviden
✅ Záró gondolat
📥 Megrendelés e-mailen:
🧩 Kérem az ingyenes segédanyagot
Ez nem pszichológiaóra. Nem is egy választható tantárgy. Akkor mi a kortársmediáció?
Emma története után tisztázzuk a fogalmakat…
Mi az a kortársmediáció?
kortársmediáció, konfliktuskezelés fiatalok között, iskolai mediáció, érzelmi intelligencia fejlesztés
A kortársmediáció olyan konfliktuskezelési forma, ahol a fiatalok egymás között, egy képzett kortárssegítő segítségével oldják meg a nézeteltéréseket. Ez nem azonos a tanári fegyelmezéssel vagy a pszichológusi beszélgetésekkel – ez egy közös, (mindenki számára elfogadott megegyezést eredményez) bizalmi tér, ahol a fiatal hallgat meg fiatalt.
Ki lehet kortársmediátor?
kortársmediátor képzés, diákmediátor szerepe, mediációs készségek
Kortársmediátorrá válni nem jelent hivatásos mediátorrá válást – iskolai keretek között történik, megfelelő tréning után. Ez nem egy hivatalos végzettség, hanem egy kompetencia-alapú felkészítés az elfogadásra, meghallgatásra és felelősségvállalásra.
Visszatekintés/ konklúzió Emma útja – és a határvonal
önismeret, kamaszkori útkeresés, tanulás saját példából
Emma története rávilágít arra, mennyire meghatározó lehet egy ilyen folyamat egy kamasz életében. Az ő naplója inspiráció, de nem jelent automatikusan egy szakmai irányt. A kortársmediáció egy eszköz – az út, amit Emma választ, már egyéni döntés. A tapasztalat viszont örökre vele marad.
A mediáció, mint szemlélet
mediáció jelentése, mediátori szemlélet, érzelmi tudatosság
A mediáció nem csak egy módszer – ez egy másfajta hozzáállás a konfliktusokhoz. Ez a szemlélet segíthet bármilyen életpályán – pedagógiában, szociális munkában, jogban vagy kommunikációban.
Gondolataim
Merj önmagad lenni, Merj keresni, kortárs segítés
Emma története után talán sokan érzik, hogy „nekik is szólhatott volna”. Ez így van. A kortársmediáció hívhat, formálhat – de végső soron a legnagyobb felismerés az, ha valaki megtanulja önmagát képviselni.
Ez a MerjKeresni üzenete is: merj kérdezni, merj felismerni, merj elindulni, #merjkeresni itt vagyok!
📩 Kérj konzultációt most, (Budapest/Göd)
Ha szeretnél megosztani velem bármit, csak ✏️ írj!
Emma blogja – 3. rész
📍 MK összegző:
Emma az a típusú kamasz, aki sokáig tökéletesen rejtette, mennyire elveszettnek érzi magát. Maszk mögé bújt – szó szerint is, képletesen is. Kívülről stabil, belülről kérdőjel.
A közös munkánk hónapokkal ezelőtt kezdődött. Lassan bontotta le a falakat. Először csak kíváncsiskodott. Aztán írt. Aztán rajzolt. Aztán beszélni is mert. Aztán elhitte: nincs vele baj. Csak a világ volt túl hangos, és őt senki nem tanította meg hallani önmagát.
Ebben a blogrészletben engedjük, hogy Emma szavai meséljenek arról a pillanatról, amikor valami végleg megváltozott benne.
📓 Emma naplója:
Azt a beszélgetést sosem fogom elfelejteni. Ültünk a parkban, szokásos sétáló foglalkozás volt Krisztivel. A madarak hangja, a májusi napfény – minden olyan nyugodt volt, csak bennem kavargott a káosz. Érettségi. Továbbtanulás. Azt sem tudtam, ki vagyok, nemhogy mit akarok.
– Mi lenne, ha most nem arra figyelnél, hogy mit várnak el tőled, hanem arra, amitől megmozdulsz belül? – kérdezte Kriszti halkan, ahogy mellém lépett.
Hallgattam. Megálltam.
– Mitől éreznéd azt, hogy végre önmagad vagy?
Akkor tört ki belőlem minden.
Hogy nem bírom már, hogy mindig ugyanúgy nézzünk ki, ugyanúgy beszéljünk, és ugyanúgy féljünk attól, hogy kilógunk. Hogy az iskolában is csak a pontszámokat nézik, nem azt, hogyan vagyok. Hogy mindenki tudni véli, merre kell mennem, csak én nem látom magam sehol.
És akkor Kriszti nem mondta meg a választ. Nem tanácsot adott, hanem kérdezett. Újra és újra.
És ott, abban a félórás beszélgetésben egyszer csak összeállt.
Nem a színpadra vágyom, hanem arra, hogy másokkal beszélhessek erről. Hogy segíthessek azoknak, akik még most is a smink mögött sírnak. Hogy legyen valaki, aki felismeri a némán szenvedőt. Mert én is az voltam.
Azóta úgy készülök. Nem csak továbbtanulásra. Hanem küldetésre. És ha akkor nem lett volna ez a térkép, nem lenne most ez az írás sem.
Megfogalmazódott bennem, az, hogy én legyek az, akinek egy másik Emma majd egyszer azt mondhatja: „Most értette meg valaki először, amit nem tudtam elmondani.” Ez volt az a pillanat, amikor először láttam magam valahol.
Nem iskolában. Kapcsolatban. Küldetésben.
És aznap este végre úgy éreztem: nem vagyok egyedül a kérdéseimmel. Sőt. Épp azokból nőtt ki az utam.
Üzenet neked, aki most olvasod “Emmaként” vagy szülőként, akinek van egy “Emmája”.
Ha úgy érzed, nem vagy elég, és nem látsz irányt – lehet, hogy épp azért, mert más emberek elvárásai mögé szorultál. Emma története azt mutatja: lehet visszatalálni. Lehet saját utad. Csak keresni kell.
Merj keresni és 📩 Kérj konzultációt most, (Budapest/Göd)
Ha szeretnél megosztani velem bármit, csak ✏️ írj!
🌸 Ma reggel Emma szavai jutottak eszembe…
"Amikor már nem akartam szebbnek tűnni, okosabbnak látszani, vagy vagányabbnak mutatkozni... akkor kezdtem el érezni, hogy ki is vagyok valójában."
Merj keresni és 📩 Kérj konzultációt most, (Budapest/Göd)
Ha szeretnél megosztani velem bármit, csak ✏️ írj!
Emma blogja – 2. rész
„A kamasz, aki több személyiséget hordott, mint ruhát”
Amikor először találkoztam Krisztivel, azt hittem, csak beszélgetni fogunk. De ő elővett egy rajzlapot és azt mondta: „Rajzold le, milyen most az életed.”
Rajzoltam egy színes körhintát, ami pörög, de nincs rajta senki. A háttér szürke volt, és egyedül álltam mellette. Kriszti megkérdezte, mit jelent ez számomra.
Akkor jöttem rá, hogy az életem tele van eseményekkel, de én csak nézem kívülről. Nem érzem magam benne. Ez volt az első felismerésem: élni kell, nem csak túlélni.
Motivációs térkép – Mi hajt engem?
Később kitöltöttem egy motivációs térképet. Ez egy kérdőív, ami megmutatta, mi motivál igazán. Kiderült, hogy a „kapcsolódás” és az „önkifejezés” a legfontosabb számomra.
Ez segített megérteni, miért érzem magam üresnek a közösségi médiában. Ott nem tudok valóban kapcsolódni, csak látszatkapcsolatok vannak.
Sématerápia – A régi minták felismerése
Egy másik alkalommal Kriszti megemlítette a sématerápiát. Elmondta, hogy vannak berögzült mintáink, amik gyerekkorunkból erednek. Ő is végigment ezen, részt vett foglalkozásokon, igazán jól esett, hogy elmondta ezt nekem.
Például mindig azt hittem, hogy csak akkor vagyok értékes, ha mások elismernek. Ezért próbáltam megfelelni mindenkinek, még ha közben elvesztettem is önmagam.
Kriszti segített felismerni ezeket a mintákat és új, egészségesebb gondolkodásmódot kialakítani.
Sétáló beszélgetések – A hamis kapcsolatok felismerése
Kriszti gyakran vitt sétálni. Ezek alatt a beszélgetések alatt jöttem rá, hogy sok kapcsolatom felszínes.
Megtanultam, hogy nem kell mindenkinek megfelelnem, és hogy fontosak a határok. Nehéz volt, de elkezdtem nemet mondani olyan dolgokra, amik nem szolgálták a jólétemet.
A változás a mindennapokban
Ahogy haladtunk előre, észrevettem a változásokat. Reggelente nem azzal kezdtem a napot, hogy megnéztem, hányan lájkolták a posztjaimat.
Elkezdtem naplót írni, és minden nap végén leírtam, miért vagyok hálás. Ez segített fókuszálni a pozitív dolgokra.
A kapcsolataim is mélyebbek lettek. Kevesebb, de őszintébb barátságaim alakultak ki.
Üzenet a kortársaimnak
Ha úgy érzed, elvesztetted önmagad a szűrők és a megfelelési kényszer világában, ne félj segítséget kérni.
Kriszti és a „Merj keresni” FB, TikTok program segített nekem megtalálni az utat vissza önmagamhoz.
Te is megérdemled, hogy önmagad lehess, szűrők és maszkok nélkül.
Folytatása következik...
Merj keresni és 📩 Kérj konzultációt most, (Budapest/Göd)
Ha szeretnél megosztani velem bármit, csak ✏️ írj!
Miért? Egyre több fiatal érzi azt, hogy nem elég önmaga – szűrők, mesterséges szépségideálok, közösségi média hatása.
A kamasz, aki több személyiséget hord, mint ruhát
Önazonosság a TikTok generációban…
Sziasztok, Emma vagyok. 17 éves, másodikos szakközepes. És igen, ez a történet rólam szól.
Egy ideje már csak görgettem... reggeltől estig. Insta, FB, TikTok, Snapchat – mintha mind ugyanazt mondanák: nem vagy elég jó. Vékonyabbnak kellene lenned. Szebbnek. Lazábbnak. Sikeresebbnek. Érdekesebbnek. Valakinek. De nem annak, aki valójában vagy...
Én is elkezdtem felvenni a "maszkokat". Egyik nap "soft girl" filterrel, másnap "baddie" sminkkel, közben meg a hangomat is úgy próbáltam formálni, ahogy a trendi influenszerek beszélnek. Annyira akartam, hogy szeressenek. Hogy lájkoljanak. Hogy kelljek.
És egy nap, mikor visszanéztem a saját videómat, nem tudtam, ki az a lány a képernyőn. Ismerős volt – de idegen. Mosolygott, de én belül üres voltam. Elkezdtem kerülni a tükörképet. Csak filterrel néztem magamra. És amikor valaki élőben dicsért meg, azt hittem, hazudik.
Aztán jött az a pont... nem nagy dolog, csak egy átlagos nap. Egy beszólás az osztályból, amitől elsírtam magam a suli mosdójában. Mert nem azért fájt, amit mondtak – hanem mert én is így gondoltam magamról. Akkor éreztem először: valami nagyon nincs rendben.
És akkor találtam rá Major Krisztire. Nem pszichológus, nem tanár, nem a barátnőm – de valahogy mindhárom egyben. A Merj keresni oldalon olvastam róla, és írtam neki. Ő volt az első, aki nem azt kérdezte, hogy mi a baj veled, hanem azt, hogy ki vagy te valójában.
Mentorként nem mondta meg, mit csináljak. Kérdéseket tett fel. Feladatokat adott. Egy térképet kaptam – egy úthoz, amin csak én járhatok. Először csak egy kicsi Emma-t találtam – nagyon mélyen. De vele kezdtem újra beszélgetni. És mostanra már nem félek tükörbe nézni. Vagy filter nélkül kitenni egy képet. Vagy egyszerűen csak lenni, önmagam.
Most először érzem azt, hogy nem kell minden nap új személyiséget viselnem. Mert elég vagyok. És ha ezt most olvasod, és ismerős, amit leírtam... akkor csak annyit mondok: Merj keresni és 📩 Kérj konzultációt most, (Budapest/Göd)
Emma
Ja és lesz Folyt. köv. – Emma tapasztalása a térképről, a konkrét gyakorlatokról, és arról, hogyan változott a mindennapjaihoz való viszonya. Kövessétek a Merj keresni oldalt, hogy ne maradjatok le.
Ha szeretnél megosztani velem bármit, csak ✏️ írj!
🎭 Túlterhelt Kamasz – Te is így érzed?
1️⃣ Kamasz szemszögéből (POV)
„Megint reggel. Az ébresztő ötször szólt, de még mindig nem tudom, hogy most hétköznap van vagy hétvége. A táskámban egy egész papírbolt lapul – jegyzetek, füzetek, beadandók, és egy cetli arról, hogy a matek ZH holnap van. Vagy ma? Nem tudom. Az agyam annyira telített, hogy ha még egy teendőt fel kell írnom, szerintem egyszerűen kikapcsol. A suli után különóra, utána edzés, aztán tanulás. Valamikor enni is kéne. Meg aludni. De ha alszom, nem tanulok, ha nem tanulok, akkor lemaradok. És ha lemaradok… akkor mi lesz velem?!”
🔹 Folyamatosan fáradt, reggelente nehezen kel fel, hétvégén sem tudja kipihenni magát.
🔹 Gyakori fejfájás, gyomorfájás, stressztünetek jelentkeznek.
🔹 Egyre zárkózottabb, ingerlékenyebb, apróságokon kiborul.
🔹 Csökken az étvágya, vagy épp folyamatosan nassol.
🔹 Már nem élvezi azokat a dolgokat, amiket korábban szeretett (pl. hobbik, sport, barátokkal való időtöltés).
🔹 Tanulmányi teljesítménye romlik, vagy épp túlzottan maximalistává válik.
🔹 Minden idejét tanulással tölti, de ennek ellenére szorong az iskolai teljesítménye miatt.
💡 Mit tehetsz?
Beszélgess vele ítélkezés nélkül! Ne csak az iskolai teljesítményére fókuszálj, hanem arra, hogy hogy érzi magát. Segíts neki kialakítani egy fenntarthatóbb napirendet, és tanítsd meg neki, hogy a pihenés nem lustaság, hanem szükséglet!
Nem vagyok pedagógus. Nem állok ott nap mint nap az osztályban, nem hallom a zsibongást becsengetéskor, és nem látom, ki mennyit pakol le a válláról reggelente. De sok tanárral beszélgetve, és kívülállóként figyelve azt látom, hogy bizonyos jelek gyakran ismétlődnek.
📩 Kérj konzultációt most, (Budapest/Göd)
Nyitott kommunikáció - a lógás mögötti valóság - amikor nem csak egy csínyről van szó
Egy osztályterem.
Az igazgató behívja a lógásban érintett szülőket. Az asztal túloldalán két kamasz: Áron és Zalán. Két fiú, két külön történet, egy közös vonás – ellógtak az iskolából. De miért?
Áron: A túlhajszolt tökéletesség
Áron egy szerető, stabil családból jön. Szülői válás sosem történt, otthon meleg vacsora várja, és a szülei mindig ott vannak, ha szüksége van rájuk. Kifelé minden rendben van – de belül más a helyzet. A folyamatos nyomás, az elvárások, a megfelelési kényszer lassan felemésztik. Jegyek, edzések, különórák – a naptára zsúfolt, a feje még inkább.
Egy nap úgy érzi, nem bírja tovább. Nem akar iskolába menni, nem akar teljesíteni. Csak egy kis szünet kellene. És egy pillanat alatt ott találja magát a városban, ahol nem kell bizonyítania semmit. Barátja, Zalán csatlakozik hozzá, de az ő története más...
Zalán: A csendes magány
Zalán egy egyszülős családban nő fel. Édesanyja mindent megtesz érte, de keveset van otthon – dolgoznia kell, hogy fenntartsa a háztartást. Nincsenek nagy veszekedések, nincsenek drámák, de a beszélgetések is elmaradnak. Zalán megtanulja elnyomni az érzéseit. Nem panaszkodik, nem kér segítséget. Egyszerűen csak van. És amikor Áron lógásra hívja, nem ellenkezik – végre valaki figyel rá, valaki bevonja őt valamibe.
Miért fontos a szülői figyelem?
A lógás nem mindig csak csíny vagy lázadás. Néha egy segélykiáltás, amit a gyerek nem tud vagy nem mer szavakba önteni.
Ha egy egyébként „jó” gyerek hirtelen kerüli az iskolát, az intő jel lehet. Lehet, hogy túlterhelt, lehet, hogy nem érzi magát elég jónak.
Ha egy kamasz nem beszél otthon a dolgairól, annak oka van. Még ha a család erős és szeretetteljes is, előfordulhat, hogy a gyerek úgy érzi, nem akarja terhelni a szüleit.
Egy egyszülős családban a kommunikáció különösen fontos. Az időhiány miatt könnyen elmaradnak a beszélgetések, de ezek azok a pillanatok, amelyek megmutathatják, hogy a gyereknek szüksége van ránk.
Hogyan segíthetünk?
✅ Figyeljünk a jelekre! Nem a lógás az első tünet – az elhallgatás, a visszahúzódás már előrejelző lehet. ✅ Ne csak kérdezzünk, hallgassunk is! Néha a kamaszok nem azonnal mondják el, mi bántja őket, de ha látják, hogy tényleg érdekel minket, előbb-utóbb megnyílnak. ✅ Ne csak a problémát lássuk, hanem az embert is! Ha egy gyerek lóg, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy „rossz” – lehet, hogy csak valami túl sok neki. ✅ Ha nincs nyitott kommunikáció, nő a távolság. Ha a szülők és a tanárok csak büntetéssel reagálnak, a kamasz még inkább elzárkózik, és nem fogja megosztani az érzéseit. ✅ Meghallgatás, nem csak számonkérés. Ha a szülő vagy tanár nyitott párbeszédet kezdeményez („Miért érzed úgy, hogy jobb ellógni, mint ott lenni?”), akkor a fiatal nagyobb eséllyel osztja meg valódi problémáit. ✅ A bizalom kulcsfontosságú. Ha a kamasz érzi, hogy elmondhatja, amit gondol anélkül, hogy azonnali ítéletet kapna, akkor kevésbé fog elzárkózni, és nagyobb eséllyel marad a helyes úton.
Mi felnőttek vegyük észre!
A lógás néha csak egy egyszeri kaland, egy kis csibészség. De néha mélyebb dolog rejlik mögötte. Szülőként, pedagógusként a mi felelősségünk, hogy észrevegyük a különbséget. És ami még fontosabb: hogy ott legyünk, amikor a gyereknek igazán szüksége van ránk – akkor is, ha nem mondja ki.
💬 Ha úgy érzed, hogy a gyermeked teljesen bezárkózott, és nem találod vele a közös hangot, ne maradj egyedül ezzel a problémával!
A Merj Keresni segít megtalálni az utat a gyermekedhez – mediáció, egyéni, személyreszabott támogatás formájában.
📩 Kérj konzultációt most, (Budapest/Göd)
A digitális világ és a valós kapcsolatok egyensúlya szülő és gyerek között
POV: Egy kamasz fejében – digitális világ vs. valós kapcsolatok
Villog a kijelző. Egy új értesítés. A kezem már magától mozdul, az ujjaim a képernyőhöz érnek, még mielőtt tudatosulna bennem, mit is csinálok. Egy új like, egy új komment, egy új üzenet. Rövid dopaminlöket. Jó érzés. Mintha számítanék.
De aztán eltelik pár másodperc, és már nem is elég. Még több kell. Végiggörgetek az oldalon. Mindenki éli az életét, mintha egy film peregne előttem. Mosolygós képek, tökéletes filterek, baráti összejövetelek. Én meg itt ülök, a szobám félhomályában, és érzem, hogy valami hiányzik.
"Miért nem vagyok én is ott?" – suhan át a gondolat. Pedig lehet, hogy nem is lenne olyan jó. Lehet, hogy unalmas, lehet, hogy csak a kép miatt mentek ki a térre, hogy aztán mindenki visszabújjon a telefonjába. De akkor miért érzem mégis azt, hogy kimaradok valamiből?
Anyám bekopog. „Nem jössz ki egy kicsit?” Felnézek a kijelzőből. Egy pillanatig elgondolkodom. Nem mintha nem szeretném, csak… olyan egyszerű itt maradni. De aztán eszembe jut, hogy talán jól is érezhetem magam. Egy kis levegőzés, egy kis beszélgetés. Nem kell, hogy kínos legyen.
„Oké, merre menjünk?” – kérdezem végül. Látom rajta, hogy örül a válasznak. Egy pillanatra eszembe jut, hogy talán neki is jól esik ez a közös idő. Nem kell mindig nagy dolgokról beszélni, néha csak együtt lenni is elég.
Felállok. Leteszem a telefont. És kilépek az ajtón.
POV: Egy Szülő fejében – Hogyan legyek jelen, anélkül, hogy kínossá válnék?
Látom, hogy a gyerekem ott ül a szobájában, a telefonját görgeti. Az arcán semmi érzelem, de tudom, hogy odabent zajlik valami. Vajon magányos? Vajon tényleg beszélget azokkal, akikkel ír, vagy csak elmerül a digitális világba?
Bekopogok. Nem akarom megzavarni, csak jelezni, hogy itt vagyok. „Nem jössz ki egy kicsit?” – kérdezem nyugodtan, mintha nem számítana, pedig nagyon is számít.
Felnéz. Egy pillanatra látom rajta a gondolkodást. Aztán bólint. Meglep, de kellemesen.
Nem kérdezek túl sokat, nem akarom faggatni. Csak elindulunk. Néha beszélünk, néha csak sétálunk csendben. De tudom, hogy ez is számít. Nem kell mindig mély beszélgetéseket folytatnunk, elég, ha tudja: itt vagyok, amikor szüksége van rám.
És amikor végül visszaérünk, látom, hogy mosolyog egy kicsit. Talán nem is volt olyan rossz ötlet ez a séta.
Konklúzió
A két jelenet jól szemlélteti a digitális világ és a valós kapcsolatok közötti egyensúly keresését, amely gyakran kihívás egy kamasz számára. A kamasz szemszögéből látható, hogy a közösségi média gyors visszacsatolást ad, de nem feltétlenül pótolja az igazi társas kapcsolatok nyújtotta mélyebb érzelmi élményeket. A „fear of missing out” (FOMO) jelensége is megjelenik, hiszen a fiatal attól fél, hogy kimarad valami fontosból, még akkor is, ha az adott esemény valójában nem is olyan jelentős.
A szülői nézőpontból az látszik, hogy a megfelelő egyensúlyt kell megtalálni a támogatás és a visszahúzódás között. A szülő jelen akar lenni gyermeke életében, de nem akar tolakodó lenni. Az általa választott stratégia – egy egyszerű séta és beszélgetés – remek példa arra, hogyan lehet kapcsolatot teremteni anélkül, hogy az kínos vagy erőltetett lenne.
A történet tanulsága, hogy a valódi, fizikai együttlétek és beszélgetések hosszú távon kielégítőbbé tehetik a kapcsolati élményeket, és segíthetnek enyhíteni az online térben tapasztalható szorongást. A szülők és kamaszok számára egyaránt fontos, hogy megtalálják a közös időtöltés módját, amely nem kényszer, hanem természetes, nyitott és elfogadó élmény.
A coach és a mediátor szerepe hasonló, de eltérő szerepet tölt be a szülő-gyerek kapcsolatok javításában:
Coach tevékenység: Egy szülői coach segít a szülőnek abban, hogy tudatosabban kezelje a gyermekével való kapcsolatát. Irányított kérdésekkel rávezeti a szülőt a saját megoldásaira, és támogatja a kommunikációs és nevelési stratégiák fejlesztésében. Például segíthet a szülőnek felismerni, hogyan lehet jelen anélkül, hogy ráerőltetné magát a kamaszra.
Mediátori munka: A mediátor akkor lép be, ha a konfliktus már kialakult, és segít a két fél közötti párbeszéd létrehozásában. Nem tanácsot ad, hanem segíti a szülőt és a kamaszt abban, hogy megértsék egymás álláspontját és közös megoldásokat találjanak.
Ha egy családban a digitális világ miatt rendszeres konfliktusok vannak, egy mediátor abban segíthet, hogy a szülő és a kamasz olyan közös szabályokat alkosson, amelyeket mindketten elfogadnak. Ha a szülő „csak” jobban szeretne kapcsolódni a gyermekéhez, egy coach inkább a megfelelő stratégiák kidolgozásában tud támogatást nyújtani.
A cél mindkét megközelítésnél az, hogy a kamasz ne érezze úgy, hogy a szülői jelenlét „ellenőrzés” vagy „korlátozás”, hanem egy érzelmi biztonságot adó kapcsolódási lehetőség.
💬 Ha úgy érzed, hogy a gyermeked teljesen bezárkózott, és nem találod vele a közös hangot, ne maradj egyedül ezzel a problémával!
A Merj Keresni segít megtalálni az utat a gyermekedhez – mediáció, szülői coach és egyéni, személyreszabott támogatás formájában.
📩 Kérj konzultációt most, (Budapest/Göd)
Önbizalom és önértékelés: amikor a kiskamasz csendben szenved
A kiskamaszkor az egyik legérzékenyebb időszak az önbizalom és az önértékelés szempontjából. A gyermek ilyenkor már nem kisgyerek, de még nem is teljesen önálló tinédzser – saját helyét keresi a világban. Az iskolai elvárások, a kortársak véleménye és az egyre növekvő önkritika miatt sokan kezdik el megkérdőjelezni saját értéküket. Ez nem egyszerű hangulatingadozás vagy „csak egy korszak” – ha mély önbizalomhiányról van szó, az komoly problémát jelezhet.
Sok szülő elintézi annyival, hogy „ez a kamaszkor velejárója”, és nem veszi észre a jeleket: a gyermek egyre csendesebb, kerüli a társaságot, túlzottan önkritikus, vagy épp ellenkezőleg, dühkitörésekkel próbálja leplezni a bizonytalanságát. A közösségi média és az állandó összehasonlítás csak ront a helyzeten – a kiskamaszok gyakran érzik úgy, hogy nem elég jók, nem elég szépek, nem elég okosak.
Mit tehet egy szülő?
A legfontosabb, hogy észrevegye a jeleket, és komolyan vegye őket. Ha egy gyermek folyamatosan negatívan beszél magáról, ha gyakran szorong, ha kerüli a barátait vagy éppen veszélyes viselkedésformákba menekül (például önkárosítás vagy táplálkozási zavarok), akkor orvosi segítség kell. Egy szülő szeretettel és támogatással sokat segíthet, de egy pszichológus vagy gyermekpszichiáter az, aki valódi megoldást kínálhat.
A mentális egészség nem luxus, hanem alapvető szükséglet. Ahogyan egy törött csonttal orvoshoz fordulunk, úgy a lelki sebeket sem szabad egyedül „kigyógyulni hagyni”. Egy jó szakember nem csak meghallgatja a gyermeket, hanem eszközöket is ad a kezébe, hogy újra bízzon magában.
Ne hagyjuk, hogy a kiskamasz önértékelési problémája csendben elmélyüljön. Vegyük észre, hallgassuk meg, és ha kell, kérjünk szakmai segítséget!
💬 Ha úgy érzed, hogy a gyermeked teljesen bezárkózott, és nem találod vele a közös hangot, ne maradj egyedül ezzel a problémával!
A Merj Keresni segít megtalálni az utat a gyermekedhez – mediáció, szülői coach és egyéni támogatás formájában.
📩 Kérj konzultációt most, (Budapest/Göd)
Hogyan érhetjük el, hogy egy kiskamasz ne csak a barátainak nyíljon meg?
"Hagyjál már békén!" – hangzott a kiáltás, majd az ajtó hatalmas csattanással becsapódott.
Anna döbbenten állt a nappali közepén. Még egy órával ezelőtt minden rendben volt, együtt vacsoráztak, nevetgéltek, és azt hitte, hogy a 12 éves fia, Balázs, ma este végre mesél majd arról, ami napok óta a vállát nyomja. Látta rajta – a letört arckifejezés, a szokatlan hallgatagság, a kelletlen válaszok mind jelezték, hogy valami bántja. De amikor óvatosan rákérdezett:
– Balázs, minden rendben? – a gyerek először csak vállat vont, aztán ingerülten kifakadt:
– Hagyjál, anya, úgysem értenéd!
És már ott sem volt.
Anna csalódottan huppant le a kanapéra. "Mi történt? Miért nem beszél velem?" – zakatolt a fejében. Nemrég még mindent megbeszéltek, Balázs boldogan mesélt a napjáról, a barátairól, az álmairól. Most meg… mintha egy idegen lakna vele egy fedél alatt.
Nem sokkal később Anna neszezést hallott az ajtó mögül. Balázs a telefonjába suttogott.
– De, tényleg nagyon gáz volt… Nem tudom, mit csináljak… – halkan beszélt, de elég érthetően ahhoz, hogy Annának összeálljon a kép. A fia nem akarta vele megbeszélni a problémáját – de a barátjával azonnal megosztotta.
És ekkor értette meg a szülők egyik legnagyobb félelmét: amikor a gyerek már nem őket tekinti a bizalmasának.
Miért nem nekünk mesélnek el mindent?
A kiskamaszok életében a kortársak szerepe hatalmasra nő. Egyre jobban szeretnének beilleszkedni, megfelelni, és egyre kevésbé érzik "menőnek" azt, hogy a szüleikhez forduljanak segítségért. Ez nem azt jelenti, hogy már nem bíznak bennük – sokszor egyszerűen úgy érzik, hogy a felnőttek úgysem értenék meg az ő problémáikat.
De ez nem jelenti azt, hogy teljesen el kellene távolodnunk tőlük. Csak máshogy kell kapcsolódnunk hozzájuk.
Hogyan érheted el, hogy hozzád is megnyíljon?
💡 1. Ne erőltesd a beszélgetést – teremts természetes helyzeteket!
A közvetlen kérdés ("Na, mi a baj?") sokszor elzárkózást vált ki. Ehelyett érdemes olyan helyzeteket teremteni, ahol a beszélgetés magától kibontakozhat. Például:
- Egy hosszabb autóúton, amikor nincs nyomás, hogy azonnal válaszoljon.
- Egy közös filmnézés után, amikor egy jelenet kapcsán lehet beszélgetni.
- Egy közös séta közben, mert a mozgás oldja a feszültséget és segíti a gondolatok áramlását.
👉 Anna másnap megfogadta ezt a tanácsot. Nem faggatta Balázst, csak leült mellé, amikor a kedvenc videóját nézte. Csak annyit mondott:
– Tök jó, hogy ezt szereted. Én ennyi idősen teljesen odavoltam a rajzfilmekért.
Balázs először csak egy "Aha" választ adott, de tíz perc múlva már magától kezdett mesélni az osztályában történt eseményekről.
💡 2. Kérdezz olyat, amire könnyebb válaszolni!
A "Mi volt ma az iskolában?" kérdésre a legtöbb kiskamasz rávágja, hogy "Semmi." De ha másképp kérdezel, nagyobb eséllyel indítasz beszélgetést:
- "Mi volt a legviccesebb dolog ma?"
- "Képzeld, ma hallottam egy fura dolgot… Ti mit gondoltok erről?"
👉 Amikor Anna ezt kipróbálta, Balázs hirtelen elmosolyodott. "Az egyik osztálytársam ma egy elképesztő bakit csinált…", és elkezdett mesélni. Az apró történetek végül oda vezettek, hogy Balázs maga hozta szóba azt, ami igazán bántotta.
💡 3. Értő figyelemmel hallgasd meg, amikor megnyílik!
Amikor végre beszélni kezd, ne szakítsd félbe, ne mondj rögtön véleményt, és ne próbálj azonnal megoldásokat adni. Egyszerűen csak hallgasd meg.
👉 Anna rájött, hogy a legnagyobb hiba, amit eddig elkövetett, az volt, hogy amikor Balázs elmondott valamit, ő rögtön tanácsokat adott. Amikor csak annyit mondott: "Megértem, ez tényleg nehéz lehet", Balázs tovább mesélt.
💡 4. Oszd meg a saját történeteidet!
Ha a szülő is sebezhetőnek mutatkozik, a gyerek könnyebben megnyílik.
👉 Anna egyszer mesélt Balázsnak egy kínos helyzetről, amit kamaszként élt át. Balázs először csak hümmögött, aztán egyszer csak kibökte:
– Nekem is volt egy ilyen… És végre elmesélte, mi nyomta a lelkét.
Mit tehetsz, ha már nagyon elakadt a kommunikáció?
Néha minden próbálkozás ellenére úgy érezheted, hogy a kiskamaszod falakat húz maga köré. Ilyenkor érdemes külső segítséget bevonni. Egy mediátor vagy családi coach segíthet feloldani a feszültségeket, és új kommunikációs eszközöket adhat a kezedbe.
💬 Ha úgy érzed, hogy a gyermeked teljesen bezárkózott, és nem találod vele a közös hangot, ne maradj egyedül ezzel a problémával!
A Merj Keresni segít megtalálni az utat a gyermekedhez – mediáció, szülői coach és egyéni támogatás formájában.
📩 Kérj konzultációt most, (Budapest/Göd) és segítsd elő a nyitottabb, bizalmasabb kapcsolatot köztetek!
Minden szülő megtapasztalja ezt a korszakot – de ha megtanulsz másképp kapcsolódni a gyermekedhez, akkor nem kell, hogy ez az időszak eltávolítson titeket egymástól. Sőt, akár közelebb is hozhat.„Segítség egyszülős családoknak és kamaszoknak – Merj Keresni, itt a megoldás!”
Miért fontos, hogy segítséget kérj?
Az egyszülős lét óriási felelősséget és terhet jelenthet. A mindennapok kihívásai között gyakran nehéz időt találni önmagadra vagy arra, hogy megértsd, mi is lenne a legjobb a családod számára. Kamaszokkal dolgozva pedig egy különösen érzékeny időszakot élhetsz meg, ahol az érzelmek és a konfliktusok felszínre törhetnek. Sokszor már az is hatalmas lépés, ha merünk segítséget kérni.
Miben segíthet a „Merj Keresni”?
A program célja, hogy segítsen megtalálni a harmóniát és a megoldásokat az alábbi területeken:
- Egyszülős központ: Támogatást nyújtunk az egyedülálló szülőknek a hétköznapok nehézségeinek leküzdésében, legyen szó időbeosztásról, nevelési kérdésekről vagy akár a személyes feltöltődésről.
- Mediáció: Ha családon belüli konfliktusokkal küzdesz, a mediáció egy gyors és hatékony eszköz arra, hogy békés megoldást találjatok. Segítünk, hogy minden fél meghallgatásra találjon, és közösen találjatok kiutat.
- Kamasz panasz: Ha kamasz gyermeked problémákkal küzd, legyen az iskolai stressz, önértékelési gondok vagy családi konfliktus, segítünk abban, hogy jobban megértsétek egymást, és támogasd őt az útján.
- Családsegítői coaching: Egyedi coaching ülések során támogatunk abban, hogy megtaláld a belső erődet és a megfelelő megoldásokat a családod számára.
Miért éppen Major Kriszti?
Major Kriszti, a „Merj Keresni” program alapítója, nemcsak a szakmai tudását hozza magával, hanem azt a mély megértést és empátiát is, ami minden ügyfél számára különleges élményt biztosít. Többéves tapasztalattal a háta mögött abban segít, hogy bátran szembenézz a nehézségekkel, és megtaláld az egyensúlyt az életedben.
Merj lépni most!
Ne halogasd a döntést, hogy segítséget kérj! Már egyetlen beszélgetés is óriási változást hozhat az életedbe. Jelentkezz most, és tedd meg az első lépést egy kiegyensúlyozottabb és boldogabb élet felé.
🔗 Jelentkezés és kapcsolatfelvétel katt::
Merj keresni, merj változtatni, és merj boldog lenni! Tedd meg az első lépést még ma!
szeretettel várlak,
Kriszti
Mi foglalkoztat?
Találsz új szolgáltatást. Ha megismernéd önmagad, úgy hogy én csak ülök és hallgatok, te pedig rajzolsz, akkor gyere. Ha a gyermeked ismernéd meg, gyertek el. Nem beszél a gyerek, pedig trauma érte? Feltétlen gyertek el!
És igen jól látod, hogy #merjkeresni... nem titok, hogy ha kattintasz van
Merj beülni hozzám! Egyeztessünk időpontot!
Nem kell a tabu, nincs címke!
szeretem ezt csinálni...
A férjem: Csinálok neked kávét és közben mesélj nézése.
gyerekem: Tudtam Anya, hogy jól végződnek a dolgok mosolya.
És ott van megint a selyem gombóc a torkomban, mint a megállapodás végén nevem alatt az aláírás.
Szeretem ezt csinálni!
