Nyitott kommunikáció - a lógás mögötti valóság - amikor nem csak egy csínyről van szó
Egy osztályterem.
Az igazgató behívja a lógásban érintett szülőket. Az asztal túloldalán két kamasz: Áron és Zalán. Két fiú, két külön történet, egy közös vonás – ellógtak az iskolából. De miért?
Áron: A túlhajszolt tökéletesség
Áron egy szerető, stabil családból jön. Szülői válás sosem történt, otthon meleg vacsora várja, és a szülei mindig ott vannak, ha szüksége van rájuk. Kifelé minden rendben van – de belül más a helyzet. A folyamatos nyomás, az elvárások, a megfelelési kényszer lassan felemésztik. Jegyek, edzések, különórák – a naptára zsúfolt, a feje még inkább.
Egy nap úgy érzi, nem bírja tovább. Nem akar iskolába menni, nem akar teljesíteni. Csak egy kis szünet kellene. És egy pillanat alatt ott találja magát a városban, ahol nem kell bizonyítania semmit. Barátja, Zalán csatlakozik hozzá, de az ő története más...
Zalán: A csendes magány
Zalán egy egyszülős családban nő fel. Édesanyja mindent megtesz érte, de keveset van otthon – dolgoznia kell, hogy fenntartsa a háztartást. Nincsenek nagy veszekedések, nincsenek drámák, de a beszélgetések is elmaradnak. Zalán megtanulja elnyomni az érzéseit. Nem panaszkodik, nem kér segítséget. Egyszerűen csak van. És amikor Áron lógásra hívja, nem ellenkezik – végre valaki figyel rá, valaki bevonja őt valamibe.
Miért fontos a szülői figyelem?
A lógás nem mindig csak csíny vagy lázadás. Néha egy segélykiáltás, amit a gyerek nem tud vagy nem mer szavakba önteni.
Ha egy egyébként „jó” gyerek hirtelen kerüli az iskolát, az intő jel lehet. Lehet, hogy túlterhelt, lehet, hogy nem érzi magát elég jónak.
Ha egy kamasz nem beszél otthon a dolgairól, annak oka van. Még ha a család erős és szeretetteljes is, előfordulhat, hogy a gyerek úgy érzi, nem akarja terhelni a szüleit.
Egy egyszülős családban a kommunikáció különösen fontos. Az időhiány miatt könnyen elmaradnak a beszélgetések, de ezek azok a pillanatok, amelyek megmutathatják, hogy a gyereknek szüksége van ránk.
Hogyan segíthetünk?
✅ Figyeljünk a jelekre! Nem a lógás az első tünet – az elhallgatás, a visszahúzódás már előrejelző lehet. ✅ Ne csak kérdezzünk, hallgassunk is! Néha a kamaszok nem azonnal mondják el, mi bántja őket, de ha látják, hogy tényleg érdekel minket, előbb-utóbb megnyílnak. ✅ Ne csak a problémát lássuk, hanem az embert is! Ha egy gyerek lóg, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy „rossz” – lehet, hogy csak valami túl sok neki. ✅ Ha nincs nyitott kommunikáció, nő a távolság. Ha a szülők és a tanárok csak büntetéssel reagálnak, a kamasz még inkább elzárkózik, és nem fogja megosztani az érzéseit. ✅ Meghallgatás, nem csak számonkérés. Ha a szülő vagy tanár nyitott párbeszédet kezdeményez („Miért érzed úgy, hogy jobb ellógni, mint ott lenni?”), akkor a fiatal nagyobb eséllyel osztja meg valódi problémáit. ✅ A bizalom kulcsfontosságú. Ha a kamasz érzi, hogy elmondhatja, amit gondol anélkül, hogy azonnali ítéletet kapna, akkor kevésbé fog elzárkózni, és nagyobb eséllyel marad a helyes úton.
Mi felnőttek vegyük észre!
A lógás néha csak egy egyszeri kaland, egy kis csibészség. De néha mélyebb dolog rejlik mögötte. Szülőként, pedagógusként a mi felelősségünk, hogy észrevegyük a különbséget. És ami még fontosabb: hogy ott legyünk, amikor a gyereknek igazán szüksége van ránk – akkor is, ha nem mondja ki.
💬 Ha úgy érzed, hogy a gyermeked teljesen bezárkózott, és nem találod vele a közös hangot, ne maradj egyedül ezzel a problémával!
A Merj Keresni segít megtalálni az utat a gyermekedhez – mediáció, egyéni, személyreszabott támogatás formájában.
📩 Kérj konzultációt most, (Budapest/Göd)